
Mauritius délnyugati részén fekszik a 6574 hektáros Black River Gorges Nationalpark. A parton fekvő Grande Case Noyale településnél kezdüdik el a Nemzeti Park felé vezető út, mely Mauritius legkanyargósabb útja, ahol egy helybéli a Chamarelig 70 kanyart számlált. Örökzöld flóra fedi be a hegyoldalakat, mely óriás páfrányokból, Ravinal-pálmákból, banáncserjékből, vad guávékből, bambuszokból, aloékból és agavé kaktuszokból tevődik össze. A partot elhagyva, kanyarokkal teli, kb. 3 km-es útszakasz után érjük el Chamarel apró teplepülését. A hely kávéültetvényeiről ismeretes, melyeket a 18. században egy Francois Regis Chazal de Chamarel nevű kapitány hozott létre. Ezek az ültetvények látják el a mauritiusiakat a mai napig is kávéval. Valamint itt termesztik azokat a pálmákat is, amelyeknek szárának szívéből az ún. „milliomosok salátáját“ készítik. Ez a kb. 20 cm-es belső száradarabka, a szár felső részéből származik, ahonnan a levelek ágaznak szét. A növénynek ezt a részét salátákhoz használják fel (egy darab 24 Euróba kerül) és tulajdonképpen semmilyen íze sincs. Újabban pedig még hasist is termesztenek ezen a vidéken. Chamarel falu kis temploma (Ste. Anne) minden év aug. 15-én a katolikus zarándokok célpontja. A falu közelében található a Chamarel-vízesés, a sziget egyik legkedveltebb fotómotívuma. Itt 127 m mélybe zuhan a Riviére St. Denis. Innen kb. 1 km-rel távolabb fekszik a kuriózum, Terres des Couleurs, a színes föld, Chamarel leggyakrabban látogatott attrakciója. Egy domb tetején világít a sok színű, hullámos föld. Az első, távoli pillantásra, csak a vörösesbarna tűnik fel. A szigeten mindenütt kaphatók a kis szuvenír üvegecskék, melyekbe e föld hét színét (okkersárga, lila, rózsaszín, vörös, vörösesbarna, kékesszürke és barna) zárták be. Ehhez kapcsolódó monda szerint, ha összerázzuk az üvegen a földet, egy idő elteltével, misztikus módon újra a színek szerinti rétegekbe rendeződik. A tudósok e föld sok színűségét vulkáni tevékenységgel, ill. az abból adódó ásványi lerakódásokkal magyarázzák. A föld színei napfelkeltekor és erős napsütésben érvényesülnek a leghatározottabban. Az este idelátogatónak csalódást okozhat. (A park naponta 07-17:30-ig tart nyitva, belépő 75 Rps.) Egyre meredekebben kígyózik felfelé az út Chamareltől kelet felé a Plaine Champagne-ra, a park majdnem 740 m magas központi fennsíkjára, mely a Riviére Nioire és Savanne hegyvonulatai között helyezkedik el. La Pétrinnél található a Black River National Park felügyelőségének központja. A parkot több, mint 50 jelzett turistaösvény szeli keresztbe. A Nemzeti Park teljes egésze természetvédelmi terület és méreteivel a sziget egészének 3,5 %-át teszi ki. A fennsíkról, illetve a Black River szurdok pereméről számtalan kilátópontról kínálkozik csodálatos kilátás mind a szurdokra, mind a környező hegyekre, köztük a sziget legnagyobbikára, a Piton de la Petite Riviére Noire-ra (828 m) és a parton álló, otromba formájú Le Morne Brabant-ra, avagy a jellegzetes hármascsúcsú Trois Mamelles (Három mell)- re és a messzi északon álló, domború Montagne du Rempart (777m)-ra. Régen kialudt vulkánok formázták e rideg szépségű tájat, melynek szurdokai, folyói, krátertavai és hegygerincei évmilliókkal ezelőtt keletkeztek és napjainkba a burjánzó vegetáció lepi el őket. A sűrű zöld erdőkben főleg a csak itt őshonos növények szaporodnak, és sok, a szigetre jellegzetes állatfaj tanyázik (köztük pár egészen különleges). A Nemzeti Park a természetimádók kötelező célpontja. A túraösvények nehézségi foka az egyszerű sétától a nehéz trekkingig terjed (legnagyobb magasságbeli különbség 400 m). A park őrei több, mint évi 250.000 látogatót számlálnak e területen. A lehatásosabb benyomást a látogatóra a szeptember és január közötti időszak virágzó növényei teszik. A gyakori esőzések miatt (évi 3500 mm) esőkabát és strapabíró cipő ajánlott a túrázáshoz. A Pétrin Információs Központtól indul a B3-as sétaösvény, mely a Machabée-erdőn vezet keresztül. Már az első 20 méter során több, a magas bozótok és Ravinal-pálmák között megbúvó kilátóhelyre bukkan a látogat, melyekből a Piton de la Petite Riviére Noire-ra lehet rálátni. Az út utolsó piknikhelyéről szép kilátás nyílik a szurdokra és a Black River vízesésre. Aki jól bírja a menetelést, az innen leereszkedhet az ösvényen a völgybe és tovább túrázhat a meder mentén, egészen az óceánpartig (kb. 4 órás út, sokszor meredeken lefelé). Az ösvény sűrű, eredeti esőerdőn keresztül vezet, 20 méter magas fák alatt, ahol az esernyőhöz hasonló Bois de Natte-fák, eukaliptuszok, ébenfák, az itt honos tambalakókuszok vesznek minket körül. Ugyanígy találkozunk itt a sziget szimbólumává vált trochetia fával (fehér vagy ciklámenszínű virággal) és orchideákkal is. Kis szerencsével az állatvilág itteni lakóit is láthatjuk, így denevéreket, nagy pillangókat, szarvasokat és vaddisznókat. Néha pedig a helybéliekkel futunk össze, amint éppen piros borsot vagy guave-gyümölcsöt gyűjtenek. Egy kis szerencsével megleshetjük a vadon élő majmokat és a ritkán előforduló madarakat is (pl. maurituisi sólyom, papagájok, rózsaszín pigeon, ill. rózsaszín galamb). Aki erről az útról a harmadik kilátópontnál (Macchabée Forest) Pétrin irányába letér, az egy rövid szakasz után eléri az Alexandra-vízeséseket. A fennsíkról grandiózus kilátás tárulkozik elénk a sziget déli partjai felé, Baie du Cap és a kék Indiai-óceán képével. Innen nem messze található a sziget leglátogatottabb kilátópontja, melyet minden irányból a zöld vesz körül és a háttérben csodálatos hegyek szolgálnak kulisszaként, jobbra pedig látni, amint a Black River vízesés a szurdokba lövell. A Nemzeti Parkban található Mauritius legmagasabb hegye, (mely a kalandvágyókat vonzza) a Piton de la Petite Riviére Noire (más nevén Black River Peak, 828 m). Az ösvény, amin meg lehet mászni, a Black River Gorges kilátópontnál kezdődik, és a mászás kondíciótól függően 1-2 órát vesz igénybe (6 km). Eső után az ösvény saras és csúszós, gyakran sziklákon és kidőlt fatörzseken kell keresztülmászni. A terepet piros gyümölcsű Guave-fák és Ravinal-pálmák uralják. Végül a kilátás a Le Morne Brabant szinte négyzet alakú kolosszusára, kárpótolja a kirándulót a mászás fáradalmaiért. A hegyről el lehet jutni gyalog a fennsíkon a Tamarin-vízeséshez is (gyalog 3 óra, Henrietta falu irányába). Az ebben a hatalmas zuhatagban rejlő erők táplálják a sziget legjelentősebb erőművét. Autóval észak (Vacoas) felé, érjük el a sziget legnagyobb tavát, a Mare aux Vacoas-t, mely egy gát mögött terül el, casuaria-fenyőkkel körülvéve. Ennek a tónak a vize szolgálja ki a sziget 2/3 részét ivóvízzel. Az 1999-es pusztító szárazság idején a tó medre teljesen kiszárast és csak két későbbi ciklon után telítődött újra fel. Pétit-től kb. 3 km-re délre kezdődik egy könnyebb vándorösvény, mely a látogatót a szépséges Bassin Blanc krátertóhoz vezeti (autóval is járható út).
Mauritius részben szakadékokkal tagolt hegyoldalai egy ritka madárfajnak adnak otthont, melyet egy negyed évszázaddal ezelőtt a kihalás fenyegetett: ez az egyedi mauritiusi sólyom (falco punctatus). Az egész világon csupán 4 példány élt 1974-ben, itt a szigeten. Napjainkban e pettyezett mintázatú madárnak kb. 800 példánya érezheti magát ismét otthon a mauritiusi hegyvilágban (az állatvédőknek, köztük Carl Jonesnak köszönhetően). A brit születésű férfi Mauritiuson találta meg életének nagy kihívását, akinek már gyermekkori vágya volt, hogy kihalófélben lévő madarakat menthessen meg. És Jones okkal lehet büszke életművére. Ő és munkatársai, a Mauritius Wildlife Foundation keretei között nem csak a pettyes sólymot mentették meg, hanem a rózsaszínű galambot ill. a mauritiusi papagájt és még számos másik szárnyas szigetlakót. Két évtized elteltével felismeri Jones a sziget összes sólymát a fütyüléséről, és a mai napig is tanulmányozza a sólymok életét. Számára ez egy életre szóló „szappanopera”. Tudja, hogy melyik példányok állnak harcban egymással, melyek időnként a területüket védve véres harcba bocsátkoznak társaikkal. Kezdetben nem is tudott a biológus ezen alig kutatott madarak létezéséről, de éveken át mászta a sziklákat, fákat, hogy kileshesse a fészkeket és a párzási periódusokat. Meg akarta érteni, hogyan gondolkoznak ezek a madarak. Az ember csak akkor tud egy madárfajt tenyészteni és megmenteni, hogy ha ismeri szaporodási szokásaikat. Jones szerint a madarakat nem szabad befogni, hanem a természetes környezetükben kell hagyni őket. És igaza lett. Manapság ornitológusok tömege érkezik a Black River szurdokba e madarakat megcsodálni. De a Jones által a sziget nemzeti madarának nevezett sólymokat a legtöbb helybéli sem látta még sohasem.
A mauritiusi galamb populációja 1985-ben hasonlóképp kihalófélben volt, ekkor már csak 15-20 példány élt az egész szigeten. Az ornitológusok majdnem 100 példányt tenyésztettek a galambokból, majd visszahelyezték őket a természetes környezetükbe. Napjainkban 300 példányt számolnak a tudósok e galambokból, melyek túlnyomó része a Aigrettes szigeten, a Black River Nemzeti Parkban és a Grand Bassin környékén él. Az önkéntes állatvédőknek köszönhetően sikerült megmenteni a mauritiusi papagájokat is, melyekből 1987-ben már csak pár példány élt a szigeten, ezek is fenyegetve voltak mindenféle betegségektől és ragadozó állatoktól. Napjainkban 120 papagáj él a szigeten, mind sorszámmal és csengettyűvel ellátva repked a Balck River felett.
A dodót sokan a kipusztult állatok jelképének tekintik. Három, talán négy faja élt Mauritius, Réunion és Rodriguez szigetén. Körülbelül 75 cm hosszú, röpképtelen, szürke, fehér vagy sárga színű madár volt. Mivel könnyű volt megfogni, egyik fontos élelemforrásává vált az erre járó hajósoknak, igaz a korabeli híradások szerint húsa szinte ehetetlen volt. A kíváncsiság arra ösztökélte a hajósokat és a természettudósokat, hogy a dodót hazavigyék, és kertek és madárházak érdekességeivé tegyék őket. A madarakat Hollandiába, Angliába, Genovába, Japánba és Franciaországba vitték, de a hajón a szállítási körülmények nem voltak kedvezőek. Sok madár visszautasította a táplálékot, a vizet és elpusztult. Ezek közül a példányok közül mára csak egy fej és egy láb maradt az Ashmolean Múzeumban (Oxford), egy láb a British Múzeumban, egy fej a Koppenhágai Múzeumban, valamint különféle csontok. Amióta a dodó kihalt, sok csontot, több beszámolót és néhány rajzot gyűjtöttek össze a madárról. A kihalásukat csak 1801-ben rögzítették, mikor a párizsi Természettudományi Múzeum a preparátoroknak gipszből és viaszból történő modellek elkészítését adta ki feladatnak. Az élő madárról szóló utolsó híradás Berkley erőd első tisztjétől, Benjamin Harry-től származik, aki állította, hogy a dodó 1681-ben még élt Mauritius-on.
Akikben némi tengeri vadászösztön szunnyad, szálljanak vízre egy kis mélytengeri halászat kedvéért. A fedélzeten ne lepődjenek meg, ha roston sült cápahúst kapnak ebédre. A motoros jachttal nyílt vízen üldözhetik a halrajokat, a szerencsésebbek kardhalat is foghatnak a helyenként - elképzelni is nehéz - négyezer méteres vízből. Mauritiuson persze képtelenség kihagyni az úton-útfélen kínálkozó vásárlási lehetőségeket. A helyi jellegzetességekre vadászók könnyen rábukkanhatnak a "Dodo" kacsás pólókra és emléktárgyakra. Az ínyenceknek is jut azonban böngésznivaló: az igazi hajómodell-készítő üzemekben megcsodálhatják a türelemmel és kézügyességgel készülő miniatűr, ám élethű kalózhajókat és caravellákat. Mauritius a táncos lábúaknak is újdonsággal szolgál. Esténként a barátságos helyiektől - nyelvi nehézségek nélkül - pontosan megtanulhatjuk a tradicionális csípő-és fenékrázós "sega" táncot.


TaxiTaxival is közlekedhetünk, szinte minden szállodánál belebotlunk néhányba. Nem árt azonban előre tisztázni az árat, főként azért, mert csak kevés taxis használ taxamétert. Az alkudozás nagyon fontos, nem árt megbizonyosodnunk róla, hogy a taxis nem értett félre miket. Előre meg kell beszélni a visszautat, valamint a várakozási idő árát is. A legismertebb taxiszolgálat a British Morris Minors, amely színvonalas és kényelmes fuvarozást biztosít. Az ár az út hosszától és az autó felszereltségétől függ, pl.attól, hogy van-e benne klimatizáció. Taxit akár egész napra is bérelhetünk cca. 1500 rúpiáért. Így egész napos kirándulást szervezhetünk,saját sofőrrel, aki jól ismeri a szigetet. Itt is fontos előre tisztázni az árat. Néhány taxiszolgálat a várakozási időért is számít felárat, érdemes előre infromálódni, hogy elkerüljük a kellemetlen félreértéseket.
A buszozás az olcsóbb közlekedési módokhoz tartozik. A hálózatot 5 társaság üzemelteti, akik szívonalas szolgáltatást nyújtanak A menetrendekkel a turistaközpontokban ismerkedhetünk meg. Az autóbuszok tiszták, kényelmesek, színesek, vallási tárgyakkal vannak díszítve. A nagyobb városokban 10 percet sem kell várnunk rájuk, a félreesőbb helyeken már kissé elidőzünk. Jegyet a buszokon vehetünk, áruk 25 rúpia körül mozog.
Bankok nyitva tartása: hétköznap 9.30–14.30 óráig, szombaton 9.30–12 óráig.
Az ismertebb hitelkártyákat (VISA, EC/MC, Amex) a szállodákban és nagyobb éttermekben elfogadják.
Posták nyitva tartása hétfőtől péntekig: 08:00-16:00, szombat: 08:00-11:45. Bélyeget csak a postahivatalokban lehet kapni!
Előhívószám: 230

Két mobilszolgáltató működik az országban, mindkettővel van magyar szolgáltatónak rooming szerződése.
CELL+
M-Tel
Az orvosi ellátás Mauritiuszon viszonylag magas szintű. A magasabb kategóriájú szállóknak saját orvosuk van. Tanácsolt utazási biztosítást kötni, esetleges orvosi kezelés esetére.

Fontos!
Ha odakint baleset ért minket, vagy lopás, illetve egyéb bűncselekmény áldozatai lettünk, mindig vetessünk fel jegyzőkönyvet a helyszínen, hazaérkezés után már késő, jegyzőkönyv hiányában sem a biztosító, sem irodánk nem tud utólag intézkedni! Ha elégedetlenek vagyunk a szállodai szolgáltatással, vegyük fel a kapcsolatot helyi idegenvezetőnkkel, vagy kérjük a recepciós segítségét és minden esetben (fényképekkel és jegyzőkönyvvel) dokumentáljuk a történteket! Végső esetben -és csak akkor- hívja központi ügyeleti mobilszámunkat: (06-20-779-4104) Ha kötöttünk utasbiztosítást, hívjuk a biztosító éjjel-nappal hívható, magyar nyelvű segélyszámát, ahol szerződésünk kötvényszáma alapján tudnak segíteni.
Gépjárműlopás esetén:
Bulgáriában a gépjármű lopások száma évről évre csökken ugyan, de erre szakosodott bandák továbbra is lopják a nagy értékű és fiatal gépjárműveket. Már a határon való belépéskor kiszemelik azokat a járműveket, amelyeket el kívánnak lopni. A legkorszerűbb riasztó-berendezéseket is másodpercek alatt tudják hatástalanítani. Mindenképp azt tanácsoljuk, hogy aki Bulgáriába gépkocsival utazik, az kössön az autójára lopáskárra is kiterjedő CASCO biztosítást! Új szolgáltatásként a bolgár hatóságok bevezették a határon belépéskor díj fizetése ellenében kölcsönözhető GPS jelkövető beszerelését, amelyet aztán kilépéskor leszerelnek.
Akinek Bulgária területén ellopták az autóját, annak a következőképpen kell eljárnia a problémamentes hazautazás érdekében:
1. A káreset helyszínén illetékes Rendőrkapitányságon bejelentést kell tenni a történtekről, ahol jegyzőkönyvet vesznek fel, és erről igazolást adnak ki.
2. A kerületi Ügyészségtől igazolást kell beszerezni a Rendőrkapitányságon tett bejelentésről.
3. A 2. pontban említett ügyészségi igazolás hitelesítése a Legfőbb Ügyészségen, Szófiában történik.
Ugyancsak gyakoriak a külföldiek sérelmére elkövetett "trükkös lopások", amikor a leggyakrabban a gépjármű hátsó kerekét benzinkútnál, parkolóban kiszúrják, hogy az néhány száz méter megtétele után leengedjen. Majd a "segítőkész", időnként még magyarul is tudó, a defektet jelző, esetleg a szerelésben is segédkező személy elvonja a járművezető figyelmét az utastérről, ahonnét aztán szakavatott módon néhány másodperc alatt az utazó kézitáskáját - amiben legtöbbször az okmányokon kívül a pénze is volt - ellopják. Ilyen esetek megfelelő odafigyeléssel elkerülhetők.
Egyrészt javasoljuk, hogy minden utazó a legfontosabb okmányairól (útlevél adatoldala, jogosítvány, forgalmi engedély, zöldkártya) még indulás előtt készítsen fénymásolatot és azt olyan helyen tárolja, amely nehezen hozzáférhető! Másrészt műszaki, vagy egyéb okból történő megállás esetén ne maradjon könnyen látható és elérhető helyen érték, vagy értéket tartalmazó kézitáska. Egy esetleges defekt szerelésekor célszerű az utasteret bezárni!
Az üzletek egyes régióktól függően tartanak nyitva. A turistákat meglepheti, hogy itt néhány bevásárlóközpont nyitvatartási ideje milyen rövid.Egészen sokkoló, hogy Port Louisban sétálva nem lehet bejutni a Caudan Waerfront bevásárlóközpontba. A legtöbb üzlet 17:00 –kor bezár. Az üzletek többségében lehet fizetni bankkkártyával. Bankautomata minden látogatott régióban található.
Élelmiszerek
Az éttermek kínálatából
Közlekedési lehetőségek
Szórakozás
A szuvenírvásárlás minden kirándulás fontos része. Minden országnak megvan a maga specifikuma, aminek emlékeztetnie kell az ott töltött időre. Ez érvényes Maurícius szigetére is, szimbóluma a tollas szépség ,a dodó. Ezt a szimbólumot szinte minden üzletben ,minden formában megtaláljuk, örömet szerezhetünk egy kis szoborral, pólóval, képpel, fényképpel, vagy képeslappal. A lehetőségek sora szinte végtelen. Maurícius másik jellegzetessége a hajómodell. A kézműveseknek a sziget több helyén vannak műhelyeik, műveik egyediek. Ha ilyen egyedi szuvenírre vágyunk, számolnunk kell, hogy kicsit drága lesz.A hajókészítés sok hetes megfeszített munka eredménye, ezért meg kell fizetni. Egy közepesen nagy hajómodell, amelynek erdetije egykor az óceán habjait szelte néhány ezerért kapható, ezért cserébe azonban az ebédlőnk dísze lesz és a látogatóknak megakad rajta a szemük. A divat és ruhák kedvelőinek Maurícius igazi földi paradicsom. Több világmárka, mint a Diesel, Roxy és a Quicksilver Mauríciust választotta a gyártás színhelyéül, itt gyártja a termékeit, ezért sok itt a gyár. A legtöbb ruhaüzlet a Floreal és Curepipe környékén található, de nem kell aggódnunk,minden turistaközpontban találunk üzletet . Ha olcsón szeretnénk divatos árut vásárolni, a factory elárusítói készségesen állnak rendelkezésünkre és mi elmerülhetünk a márkás pólók és farmerek tengerében. Nagy előnyt jelent az alkudozás lehetősége, minél több dolgot veszünk, annál nagyobb kedvezményt kapunk, hát nem fantasztikus? Ha 10 euroért márkás pólót szeretnénk vásárolni, irány Maurícius! A további hagyományos szuvenírek közé tartozik az ajándékcsomagolásban lévő tea, rum, szivar, vagy exotikus fűszerek. A helyi lakosok kézügyessége nemcsak a hajómaketteken mutatkozik meg , hanem a csodás korallokból készült nyakláncok, karkötők és aranyból készült ékszerek is dícsérik az őket készítőket.
A közbiztonság Mauritiuson igen jó. A mauritiusiak nem lopnak, nem bántanak senkit. A szükséges óvintézkedések természetesen itt is fontosak.
220 V, angol típusú konnektorok.

A helyi konyha nagyon különleges és változatos. A sziget a varázslatos illatok és az ízek világa. Az éttermek étlapjain a helyi kreol és az európai konyhán kívül az ázsiai ételeket is megkóstolhatjuk. Leggyakoribb eledelük a halkészítmények és az egzotikus gyümölcsök, mint a frissen hámozott ananász, amit az árus ott helyben tisztít meg nekünk. Ne hagyjuk ki az isteni homárjukat sem, amit faszénen sütnek meg és a híres mauritiusi rummal locsolják. Kedvenc fűszereik a chilli, a mustármag és a gyömbér. Igazi finomságok készülnek belőlük. Helyi különlegességük a Chutney, amely egy édes-pikáns szószféle, és elvarázsolja az ételeket, csakúgy mint fogyasztóikat. A mauríciusi specialitások közé kétség kívül hozzátartozik a Briani névre keresztelt muszlim étel, ami rizs, fűszerek, hús és burgonya hozzáadásával készül. Nagyon híresek a pálmaszívek, amelyekből a milliomossaláta készül. Igazi kulináris élménynek számít. Ne feledkezzünk meg a füstölt ételekről sem, gazdag zöldségkörettel, citromlével lecsepegtetett kagyló, vagy a vadból, őzből és vaddisznóból készült ételekről. Ha a fehér húsokat részesítjük előnyben, akkor sem fogunk csalódni. Próbáljuk ki a grillezett szárnyasokat, fácánt, vagy fürjet. Sok ételt a nálunk kissé szokatlannak számító izzó lávakövön készítik, főként a Roche Carri-t. Izgalmas, hogy a sziget minden részén máshogy készítik el az ételt, szinte sosem kóstolunk meg kétszer ugyanolyan Roche Carri-t.
